Gombóc Artur (Pálfi Béla Gábor) élménybeszámolója az agárdi találkozóról:

Minap csörgött a telefonom – gyere gyorsan, van egy hely a kosárban! Mííícsoda? Milyen kosárban?? Na ne szórakozz velem! Nem megyek a piacra! – Ne tedd le Gombóc, hőlégballonról van szó. Agárdon Hölégballon Karnevál van és hiányzik egy segítő. Rád gondoltunk, ráadásul repülhetsz is egyet, mondta Pénzes Zoli barátom. Naná, hogy megyek, mit megyek, repülök!

Délután érkeztem a starthelyre. Körülöttünk 40-50 ballon készült az aznapi feladatra. A miénk egy 3300 köbméteres ami közepes nagyságúnak mondható, Pécsett készült kis remekmű amivel a Szegedi DÉGÁZ Hőlégballon Klub versenyzői indultak.

Nézelődésre sok időt nem hagytak, mert mindjárt, fogd meg, emeld fel, vidd el, húzd meg, szóval volt mit ügyködni. A lufit egy méretes utánfutón tárolják. Kiterjedésre nem, viszont tömege elég tisztességes. Onnan kellett levenni, külön a ballont és külön a kosarat. Először egy nagy ventillátorral fújtuk fel a kupolát, majd jött a meglepetés. A pilóta begyújtotta a gázégőket. Fülrepesztő hangorkán, vadászgép-hajtóművet megszégyenítő dübörgés. A 2000Le-s teljesítmény hamar megteszi a hatását.

A hatalmas gömb méltóságteljesen felemelkedik. Így közelről megdöbbentően nagy. A gáz folyamatosan melegíti a belül levő levegőt, ami egyre könnyebb lesz.

-Gyorsan beugrás, mert itt maradtok, kiabálja a fáklya zaját túlkiabálva a pilóta Kiss József. Egy míves keleplendülettel bepattanok a kosárba. Túl sok hely nincs, mivel itt vannak a gázpalackok (4db) repülőműszerek, meg egyéb fontos motyó. Sehol viszont a mentőejtőernyő. Megnyugtanak, hogy az nekünk úgysem kell. REMÉLEM!!!! Közben a kosár apró mocorkodásokba kezd és néhány tétova próbálkozás után szépen komótosan felemelkedik. Ismét iszonyú dübörgés, a fáklya, és nagyon sőt nagyon-nagyon meleg. Persze csak a kopasz kobakomat éri a hő, de az is elég. Gyorsan csinálok rongyból egy kis Marinénis kendőt. Így már sokkal jobb.

Emelkedünk. Miért is. Nagyon egyszerű, mondja a pilóta. Különböző magasságokban más-más irányú szél fúj. Nekünk csak azt a magasságot kell eltalálnunk, hol jó irányú az áramlás. Tehát lehet a hőlégballont irányítani?! Én mindig azt hittem, hogy csak úgy sodródik, a szelek szárnyán.

-Persze csak úgy sodródik, de ha ügyes vagy, a megfelelő irányba, mondja és ismét belefúj. (Ha ennek nem lesz hamarosan vége tuti, hogy halláskárosodást szenvedek). Most már értem, hogyan lehet az a feladat, hogy egy szalagot dobjunk a célterületre. Először azt hittem csak viccelnek, vagy a célterületet viszik a ballon alá. Érdekes a ballon reakció késése. Legalább 15-20 mp kell amíg a fűtés hatására megváltoztatja a magasságát. Az emelkedésünk nem túl gyors 2 méter másodpercenként maximum. Gyorsabban nem is lehet mivel a tetején található „dugó” benyomódik és kieresztené az éltető meleglevegőt ami minket és persze a ballont fent tartja. Ez nagyon egészségtelen lenne. Ezért szabad csak kora hajnalban és késő délután ballonozni. Ilyenkor már kisimul a levegő végtelen és nagyon göröngyös országútja. Nincsenek termikek, felfelé áramló meleg szelek. Az irány nem jó. Párhuzamosan repülünk a céllal. Lejjebb ereszkedünk, a falubeli kutyák nagy riadalmára. (Élvezem a falu csendjét) A rettenetes kutyaugatásban alig halljuk egymást. Annyira közel vagyunk a földhöz, hogy szinte ki lehetne ugrani. Csalóka, hiszen legalább 20-30 méter magasan vagyunk. Innen még elég nagyot pattannék, meg egyébkét sem akarok én kiszállni. Lovarda felé sodródunk. Fel kell emelkednünk, mert ez a hatalmas madár nagyon ijesztő a ló szemével. A táj fokozatosan kinyílik. Szinte leírhatatlan látványban van részünk. Háttérben a vöröslő nap igyekszik a horizont alá, előtte pedig az alacsony megvilágítási szögtől felfoghatatlan színű Velence-tavi táj. Ráadásul mindez a madarak szemszögéből. Sok siklóernyős repülésben megkérgesedett szívem is elérzékenyül. Emelkedünk, süllyedünk, de megfelelő szélirányra sehol sem találunk. A mai feladatot borítékoljuk, nem sikerül teljesíteni. Leszállunk. Egyre ritkábban dübörög a lángsugár. Nagyon lassan veszítjük a magasságot. A repülés sajnos a végéhez közeledik. Még néhány levegőben töltött perc és nagyon finoman a szent anyaföldnek ütődünk. Gyenge talajmenti szél fújja tovább a hatalmas ballont, ami pedig vonszolja a kosarat. A felborulás fenyeget. A pilóta lázasan húzza a dugót, vagyis a ballon tetejét nyitja ki, hogy kiszökhessen a meleg levegő. Megint van egy kis munkám. Én húzom le a hatalmas lufit. Engedelmesen ereszkedik a földre. Közben megérkezik a kísérőautónk. Néhány perc alatt összehajtogatjuk a ballont. Nem is gondoltam volna, hogy az a hatalmas madár ilyen kicsi helyre elfér. Nagyon jó volt repülni. Ismét a madarak között lehettem, a harmadik dimenzióban.

Gombóc Artur.