Az állami repülések végrehajtására szolgáló légterekre és
a 250 KIAS fölötti VFR repülésre vonatkozó koncepció ismertetése és véleményezése
előzmény:
A Hungarocontrolban megrendezett, 2005. december 13-án megtartott egyeztetésen a MH LEP delegációja részéről az a kritika hangzott el az MRSZ felé, hogy az általa képviselt tagság nem eléggé tájékozott a MH által kidolgozott légtér koncepcióról és a 250 csomónál nagyobb sebességű VFR repülésről. Az MRSZ konstruktív reakciója az volt, hogy megrendezte az alább összefoglalt szakmai találkozót.
Időpont: 2005. február 1. 14:00
Helyszín: Kossuth klub (Múzeum utca 7.)
Attól féltem, hogy nem leszünk annyira sokan mint ahányunkat érint a 250+ katonai VFR repülés. Tévedtem, kimondottan kevesen, 14-en voltunk… A visszafogott érdeklődés nem a találkozót szervező MRSz hibája, szerintem akkor sem lettek volna többen, ha maguk a katonák adják elő saját rendeletmódosítási javaslataikat. De vitathatatlanul autentikusabb lett volna, így kicsit belterjesre sikerült.
Megtudtuk, hogy ez már a harmadik időpont ami a katonáknak nem felelt meg, így az MRSz a rendezvényt és a lefoglalt termet mentendő maga vállalta az általa elutasított javaslat ismertetését. Számomra komikus helyzet állt elő: a vád és a védelem egy kézbe került. Ennek ellenére a hallgatóság megkapta amiért eljött, Siklósi Zoltán (MRSz ReBiSz) interpretációjában megismerhette a katonák tervezetét és az MRSz elutasításának tudományos szakmai indoklását. Kár, hogy a katonák a hallgatóságban sem képviseltették magukat, kiderülhetett volna, hogy tényleg azt akarják-e, úgy gondolják-e amint hisszük. Mellőzve a szakmai igényesség mélységeit az elutasítás lényegét úgy foglalnám össze, hogy a repülési sebesség növekedésének egyenes következménye az észleléstől számított, a baleset elhárítására rendelkezésre álló idő, azaz 250 csomó felett csökken a repülés biztonság.
Számomra a találkozó leglényegesebb eredménye az előadást követő hozzászolások között elhangzott két nyilatkozat volt. Először Sipos Sándor a KBSZ (POLÉBISZ jogutódja) képviselője jelentette ki, hogy ők is megvizsgálták a javaslatot, és azt a testületi véleményt alakították ki, hogy ha tőlük hivatalos véleményezést kérnének, akkor ők is elutasítani ajánlanák a katonák tervezetét. A légirendészettől is a tervezetet elutasító véleményt ismerhettünk meg Hatala Jánostól mondván, hogy a vadászgép pilótájának figyelmét önmagában a földközeli repülés is eléggé leköti, nem fordíthat elég figyelmet a radarján nem látszó légijárművek vizuális keresésére. (mindkettő az én megfogalmazásom)
Erre valaki azt javasolta, hogy ez a két szervezet az MRSz-szel hármasban nyújtson be egy közös, elutasító véleményt rögzítő levelet a GKM-nek, mint a rendeletmódosítás első számú illetékesének. Az MRSz válaszából megtudtam, hogy nem jó az ötlet.
Tábor Tamás kifejtette, hogy ha a javaslat megvalósulna, akkor nem lehetne Mo-n távot repülnünk.
Siklósi Zoltán elmondta, hogy azt az álláspontot fogja képviselni, hogy VFR-ben ne lehessen bizonyos légiharc gyakorlatokat végezni: pl. elfogást és föld közeli célok támadását.
Kánnár: a tervezet a nemzetközi kisgépes forgalomra is veszélyt jelent.
Siklósi Zoltán kijelentette, hogy „az MRSZ számára tárgyalási alap a 2005. május 11-i (nem pedig a május 12-i) állapot”.
Tábor Tamás elégedetlenségét fejezte ki, hogy az egyszer már megszüntetni szánt 10 km-es határsávról úgy hírlik mégis megmarad a 2006-os változások után is.
Persze volt még több hozzászólás is, de sajnos lassan jegyzetelek…
A krónika pontossága kedvéért jegyzem meg, hogy a találkozó hű maradt a hagyományokhoz, elismerő szó semmilyen elvégzett munkáról sem esett, megvoltak a személyeskedő pengeváltások és a bajok forrását ismét mások munkájában, adottságaiban sikerült kimutatni. Pozitívum viszont, hogy anyázás nem volt. Hej, mennyivel eredményesebbek lehetnénk ha egy irányba húznánk majd egyszer a sportrepülés szekerét…
A téma előzményei megtalálhatók a Kardos István által szerkesztett gyűjteményben!